1.rész~Az utolsó vágás

Éppen egy régi The Who számot hallgattam, mikor egy halk csapódásra lettem figyelmes.. Ki vettem a fülest és láttam, hogy a hugom dühösen keresett valamit a szekrényemben..
 - Az nem a te szekrényed.. 
- Tudom.. Csak keresek valamit. - válaszolta kicsit fujtatva. 
- Ügye visszapakolod? - néztem rá dühösen, majd felhúztam a térdeimet a székembe. 
- Jaj Cassy.. most nem érek rá.. - dühöngött, de még mindig pakolászott.. 
- Leszarom. Én se megyek be ok nélkül a szobádba dobálni a ruháidat. - förmedtem rá, mire ő szúrós kék szemeivel nézett rám. Hát igen ő a hugom, Dorothy. Vele ellentétben nekem barnák a szemeim és erősebb alkatom is van, pedig csak 11 hónap van köztünk. Tudom hülyén hangzik.. De ha úgyvesszük, akkor apám kanos volt miután megszülettem.. 
- Jaj ne hisztizz már. Egyébként is nálam megtalálni mindent. De nálad még a padlót se tudni milyen színű.. - állt fel a szekrényemtől.
 - Csezd meg akkor nézz le a földre. Egyébként is mi a szart keresel? 
- Nem mindegy? - nézett rám flegmán. 
- őő.. várj had gondolkozzam.. Nem.. De tudod mit úgy látom nem találtad meg.. Úgyhogy fáradj ki szépen a szobámból. - mentem oda hozzá, mire ő egy picit meg is ijedt. 
- Akkor visszaadhatnád a felsőmet amit a múltkor elkértél. 
- Megtalálod a szennyesbe.. Tudod.. ott van minden cucc ami még nem tiszta.. - mutattam az ajtó felé. 
- oh.. értem.. - szinte farkas szemet néztünk, mire Dorothy szeme a felkaromra tévedt és meglátott egy heget. - Te meg? 
- Hm? Ja ez? semmi.. csak megvágtam magam. - mentegetőztem. 
- Ja. Megvágtad mi? És mivel tudtad meg vágni magad kb 15 cm hosszú heget maga után hagyva? Cassy.. 
- Ha elmondod anyának kinyírlak. - fenyegettem. 
- Te nem vagy normális.. És mi van ha megint az lesz mint a múltkor? Tudod ha megint a korhában kötsz ki? - Ez kb egy hónapja van a kezemen.. És ez még ugyanaz.. - mondtam kicsit szomorkásan. 
- Ah.. Értem - nézett rám aggódóan a hugom, aztán kiment a szobámból. Én csak ott álltam és visszaemlékeztem mi volt egy éve. Hát persze, a bátyám halála, ami miattam történt.. Nyár volt és esett az eső. Én meg elszöktem egy buliba. Anyu akkor nem volt itthon. Egy külföldi úton volt a munkája miatt.. A bátyám jött értem, mert Dorothy elmondta neki hol vagyok... A kocsiban veszekedni kezdtünk... Aztán Mike felém fordult és úgy ordított. De közben az utat is próbálta figyelni.. És ekkor jött a baj... Az autó megcsúszott a vizes úton, átpördült a korláton a másik pályára és belénk jött egy másik autó is... Egy pár órával később arra eszméltem, hogy jön a mentő és az kocsi a tetejére borult. A fejem vérzett.. Kikászálódtam a hátsó ülésről.. Majd megláttam mit okozott a baleset. A másik sofőr is életben volt ő hívta a mentőket. Segítettek kiszedni a bátyámat. Majd bementünk a közeli korhazba.. Mike még mindig nem volt magánál. a fejéből, a kezéből folyott a vér. A hozzám közel lévő kezét megfogtam.. és sírtam.. Mikor a kórházba értünk Mikeot bevitték a műtőbe. Gyorsan kerestem egy telefont és felhívtam Dorothyt.. Aztán az egyik orvos bekötözte a sebeimet. Mike már nem volt a műtőben.. Az egyik kórteremben volt. Mikor bementem az orvos fogadott.. 
 - Maga biztos a másik utas. 
 - Igen. 
 - Milyen kapcsolatban állnak? 
 - Ő a bátyám. 
 - Értem. Kérem fáradjon ki velem. Valamiről beszélnünk kell. 
 - Rendben. - motyogtam könnyeimet visszafogva. 
 - Meg tettünk mindent... De... 
 - De. Mi?! kérem... Meg éri a... reggelt? 
 - Hát. 
 - Kérem. 
 - Sajnálom... De a ma éjszaka vegyenek búcsút.. Mert lehet nem kell föl soha többé. - miután kimondta sírva estem össze a folyosón. Majd kijött egy nővér. 
 - Doktor úr. felébredt. - mosolygott. 
 - Bemehetsz hozzá. - nézett rám. Mikor bementem már kicsit megnyugodtam, mert mosolyogva fogadott.
 - Mike. én... úgy... - szipogtam. 
 - Cassy. - mondta. - Gyere ide. 
 - Mike... - mikor leültem mellé szorosan magamhoz öleltem. - Sajnálom. - súgtam a fülébe. - Ha nem szöktem volna el akkor nem lenne semmi bajod...És most meg élet halál között vagy....
 - Cassy... 
 - Tudom... Mike... nem akarlak elveszíteni... 
 - Cassy... Tudod mért születnek az idősebb testvérek? 
 - Hmm? - már nem öleltem de a kezét még mindig fogtam. 
- Nem. 
- Azért, hogy vigyázzanak a kisebb tesvéreikre... Ezt apa mondta mindig emlékszel? - mosolygott. Ne okold magadat...- köhögött - Szörnyű sofőr vagyok... És most rád hagyom ezt a fontos pozíciót.. Hugi. 
 - Nem aka... - nem tudtam befejezni a mondatom, mert Dorothy berontott az ajtón. 
 - Mike. - zokogott. 
 - Én most magatokra hagylak titeket. - mondtam keservesen, majd kimentem a folyosóra és a falhoz dőlve sírtam. Olyan hajnali 2 óta a korhában vagyunk. Az eső sem esett már... A folyosón sirdogáltam mikor anya is megjelent. Bement a tesvéreimhez.. majd jó fél óráig ki sem jöttek.. Nem mertem bemenni... vagy a szemükbe nézni. Aztán olyan hajnali 3kor bementem.. Anyám fent volt Mike mellett ült és fogta a kezét. Rothy aludt az egyik fotelban... Én Mike mellé feküdtem és megpusziltam az arcát. Már talán ő is aludt, de még mosolygott mikor hozzá bújtam.. Még valamit súgott a fülembe de nem hallottam jól. Reggel 10 óra körül. : Arra keltem, hogy a bátyám meghalt..

 Mire észbe kaptam már az ágyamon feküdtem és a plafont bámultam, amire Mike csillagokat festett miután beköltöztünk. Szerencsére korgó hasam kizökkentett az álomból, így lememtem a konyhába muffinért. Visszafele a nappalinál jártam, mikor meghallottam hogy anya meg Dorothy sutyorognak.. Odaosontam a falhoz és fülemet hegyeztem hátha hallom miről beszélgetnek, közben a muffinomat majszolgatom. 
 - Biztos hogy velem kell jönnie? 
 - Igen. 
 - Hmm.. De itthon is jobb neki. 
 - Rothy.. Ha te mész el ő is. Egyikőtöket sem hagyom egyedül. - A nagyiék is örülnének nektek. Főleg ha ketten vagytok ott. 
 - De tudod milyen?! 
 - Igen. De ő a nővéred. 
 - Tudom. 
 - Talán Korea segít neki hogy észhez térjen... Kérlek tedd meg érte. 
 - Jó. 
 - Miről beszéltek? - mentem be mit sem tudva, de a düh talán egy pöttyet látszott rajtam... Nem akarok Koreába menni. 
 - Te is mész a hugoddal Koreába. - mosolygott anyám. 
 - őő.. had gondolkozzam.... hmm... NEM. 
 - Cassandra.... Mész és kész. nincs vita. Holnap reggel indultok is.. 
 - De anya... 
 - Semmi de anya... Az anyád vagyok és azt mondtam hogy elmész a hugoddal.. Sulit váltotok. A nagyiékkal már megbeszéltem... 
 - Mi? 
 - Jót fog neked tenni... Legalábbis próbáld meg.. Jobban fogod magad érezni. Kell egy kis változás. - nyugtatott. 
 - HAH. Jó. - vágtam rá. - De nem változok meg. - motyogtam, majd felmentem pakolni. Mindenemet elraktam 2 hatalmas bőröndbe. Majd aludni mentem.. A reggel hamar eljött. Gyorsan kimentünk a reptérre Elbúcsúztunk anyától.. És felszálltunk a gépre.
 „- Viszlát Devon” - gondoltam magamban.. Az út hosszú volt... kb a felét végig aludtam egy fülessel a fejemen. Mikor odaértünk a nagyiék már várták ránk.. 
 - Nagymama Nagypapa - rohant feléjük Rothy. - Kis unokám. - mosolygott a nagymama majd átölelték egymást. 
 - Szia nagy lány. - mondta nagypapa. 
 - Nahát.. üdv a pokolban vagy mi.! 
 - Neked is szia Cassy. - mosolygott. 
 - Szia. 
 - Na gyertek a kocsi már vár. - mondta nagymama. Mikor kértünk egy régebbi városjáró autóba szálltunk, amit a nagyapa szerelt össze. Útközben az ablakból figyeltem Szöul mozgalmas körét. A külvárosába érve egy újabb építésű családi házhoz értünk.. 
 - Otthon édes otthon. - mondtam, majd bementem a házba, és mindent hátra hagyva új életet kezdek..

WebRep

currentVote

noRating

noWeight

Előszó

Bevezetés

Néha elgondolkozik az ember, mikor egy döntést kell hoznia.. nekem is volt ilyenem.. Legszívesebben tovább passzoltam volna.. De egy szike és egy zsepi közül te melyiket választanád? Mások a zsepit és abba "fújják" a bánatukat.. azon kevesek a szikét, és a fájdalmon keresztül élvezik az életet.. Vagy ott vannak a külön féle drogok. Azokat még nem próbáltam, de az egyik ismerősöm azt mondta, hogy "olyan mintha levegőben szállnál.. vagy szivárványon csúsznál... Csak egy a hátránya.. Nehéz a leszokás." 
És mi van a rokkerekkel? Ők szabad emberek.. nagyjából.. Ők megnyugodnak ha ilyen zenét hallgatnak. 
A kpoppereknek nincsenek faji, vagy származási ítéleteik.. és azt hiszem nem látják mindenben a rosszat.. 
Sorolhatnám még az ilyenektet.. De nem teszem.. 
Anyám mindig azt mondta, ha nem tanulok jól mehetek a híd alá.. majd ott dolgozok.. Én erre egy gyernge "HURRA"-át mondtam.. De igaza van..
Csak azt már nem akarom megélni.. Hogy mért nem? Mert a világ tele van olyan dolgokkal, amiből már elegem van. És ez a dolog valamiért nagyon megfogott.. Vajon mi lesz ha meghalok? És kinek fogok hiányozni?.. Hmm.. a hülyeség határtalan.. De nekem van útlevelem....
A nevem Cassy Soul.. tudom nem éppen egy menő név.. De ez hangsúlyozza, hogy ki vagyok..