Éppen egy régi The Who számot hallgattam, mikor egy halk csapódásra lettem figyelmes.. Ki vettem a fülest és láttam, hogy a hugom dühösen keresett
valamit a szekrényemben..
- Az nem a te szekrényed..
- Tudom.. Csak keresek valamit. - válaszolta kicsit fujtatva.
- Ügye visszapakolod? - néztem rá dühösen, majd felhúztam a térdeimet a székembe.
- Jaj Cassy.. most nem érek rá.. - dühöngött, de még mindig pakolászott..
- Leszarom. Én se megyek be ok nélkül a szobádba dobálni a ruháidat. - förmedtem rá, mire ő szúrós kék szemeivel nézett rám. Hát igen ő a hugom, Dorothy. Vele ellentétben nekem barnák a szemeim és erősebb alkatom is van, pedig csak 11 hónap van köztünk. Tudom hülyén hangzik.. De ha úgyvesszük, akkor apám kanos volt miután megszülettem..
- Jaj ne hisztizz már. Egyébként is nálam megtalálni mindent. De nálad még a padlót se tudni milyen színű.. - állt fel a szekrényemtől.
- Csezd meg akkor nézz le a földre. Egyébként is mi a szart keresel?
- Nem mindegy? - nézett rám flegmán.
- őő.. várj had gondolkozzam.. Nem.. De tudod mit úgy látom nem találtad meg.. Úgyhogy fáradj ki szépen a szobámból. - mentem oda hozzá, mire ő egy picit meg is ijedt.
- Akkor visszaadhatnád a felsőmet amit a múltkor elkértél.
- Megtalálod a szennyesbe.. Tudod.. ott van minden cucc ami még nem tiszta.. - mutattam az ajtó felé.
- oh.. értem.. - szinte farkas szemet néztünk, mire Dorothy szeme a felkaromra tévedt és meglátott egy heget. - Te meg?
- Hm? Ja ez? semmi.. csak megvágtam magam. - mentegetőztem.
- Ja. Megvágtad mi? És mivel tudtad meg vágni magad kb 15 cm hosszú heget maga után hagyva? Cassy..
- Ha elmondod anyának kinyírlak. - fenyegettem.
- Te nem vagy normális.. És mi van ha megint az lesz mint a múltkor? Tudod ha megint a korhában kötsz ki?
- Ez kb egy hónapja van a kezemen.. És ez még ugyanaz.. - mondtam kicsit szomorkásan.
- Ah.. Értem - nézett rám aggódóan a hugom, aztán kiment a szobámból. Én csak ott álltam és visszaemlékeztem mi volt egy éve. Hát persze, a bátyám halála, ami miattam történt..
Nyár volt és esett az eső. Én meg elszöktem egy buliba. Anyu akkor nem volt itthon. Egy külföldi úton volt a munkája miatt.. A bátyám jött értem, mert Dorothy elmondta neki hol vagyok... A kocsiban
veszekedni kezdtünk... Aztán Mike felém fordult és úgy ordított. De közben az utat is próbálta figyelni.. És ekkor jött a baj... Az autó megcsúszott a vizes úton, átpördült a korláton a másik pályára és belénk jött egy másik autó is... Egy pár órával később arra eszméltem, hogy jön a mentő és az kocsi a tetejére borult. A fejem vérzett.. Kikászálódtam a hátsó ülésről.. Majd megláttam mit okozott a baleset. A másik sofőr is életben volt ő hívta a mentőket. Segítettek kiszedni a bátyámat. Majd bementünk a közeli korhazba.. Mike még mindig nem volt magánál. a fejéből, a kezéből folyott a vér. A hozzám közel lévő kezét megfogtam.. és sírtam.. Mikor a kórházba értünk Mikeot bevitték a műtőbe. Gyorsan kerestem egy telefont és felhívtam Dorothyt.. Aztán az egyik orvos bekötözte a sebeimet.
Mike már nem volt a műtőben.. Az egyik kórteremben volt. Mikor bementem az orvos fogadott..
- Maga biztos a másik utas.
- Igen.
- Milyen kapcsolatban állnak?
- Ő a bátyám.
- Értem. Kérem fáradjon ki velem. Valamiről beszélnünk kell.
- Rendben. - motyogtam könnyeimet visszafogva.
- Meg tettünk mindent... De...
- De. Mi?! kérem... Meg éri a... reggelt?
- Hát.
- Kérem.
- Sajnálom... De a ma éjszaka vegyenek búcsút.. Mert lehet nem kell föl soha többé. - miután kimondta sírva estem össze a folyosón. Majd kijött egy nővér.
- Doktor úr. felébredt. - mosolygott.
- Bemehetsz hozzá. - nézett rám.
Mikor bementem már kicsit megnyugodtam, mert mosolyogva fogadott.
- Mike. én... úgy... - szipogtam.
- Cassy. - mondta. - Gyere ide.
- Mike... - mikor leültem mellé szorosan magamhoz öleltem. - Sajnálom. - súgtam a fülébe. - Ha nem szöktem volna el akkor nem lenne semmi bajod...És most meg élet halál között vagy....
- Cassy...
- Tudom... Mike... nem akarlak elveszíteni...
- Cassy... Tudod mért születnek az idősebb testvérek?
- Hmm? - már nem öleltem de a kezét még mindig fogtam.
- Nem.
- Azért, hogy vigyázzanak a kisebb tesvéreikre... Ezt apa mondta mindig emlékszel? - mosolygott. Ne okold magadat...- köhögött - Szörnyű sofőr vagyok... És most rád hagyom ezt a fontos pozíciót.. Hugi.
- Nem aka... - nem tudtam befejezni a mondatom, mert Dorothy berontott az ajtón.
- Mike. - zokogott.
- Én most magatokra hagylak titeket. - mondtam keservesen, majd kimentem a folyosóra és a falhoz dőlve sírtam.
Olyan hajnali 2 óta a korhában vagyunk. Az eső sem esett már...
A folyosón sirdogáltam mikor anya is megjelent. Bement a tesvéreimhez.. majd jó fél óráig ki sem jöttek.. Nem mertem bemenni... vagy a szemükbe nézni. Aztán olyan hajnali 3kor bementem.. Anyám fent volt Mike mellett ült és fogta a kezét. Rothy aludt az egyik fotelban... Én Mike mellé feküdtem és megpusziltam az arcát. Már talán ő is aludt, de még mosolygott mikor hozzá bújtam.. Még valamit súgott a fülembe de nem hallottam jól.
Reggel 10 óra körül. : Arra keltem, hogy a bátyám meghalt..
Mire észbe kaptam már az ágyamon feküdtem és a plafont bámultam, amire Mike csillagokat festett miután beköltöztünk.
Szerencsére korgó hasam kizökkentett az álomból, így lememtem a konyhába muffinért. Visszafele a nappalinál jártam, mikor meghallottam hogy anya meg Dorothy sutyorognak.. Odaosontam a falhoz és fülemet hegyeztem hátha hallom miről beszélgetnek, közben a muffinomat majszolgatom.
- Biztos hogy velem kell jönnie?
- Igen.
- Hmm.. De itthon is jobb neki.
- Rothy.. Ha te mész el ő is. Egyikőtöket sem hagyom egyedül.
- A nagyiék is örülnének nektek. Főleg ha ketten vagytok ott.
- De tudod milyen?!
- Igen. De ő a nővéred.
- Tudom.
- Talán Korea segít neki hogy észhez térjen... Kérlek tedd meg érte.
- Jó.
- Miről beszéltek? - mentem be mit sem tudva, de a düh talán egy pöttyet látszott rajtam... Nem akarok Koreába menni.
- Te is mész a hugoddal Koreába. - mosolygott anyám.
- őő.. had gondolkozzam.... hmm... NEM.
- Cassandra.... Mész és kész. nincs vita. Holnap reggel indultok is..
- De anya...
- Semmi de anya... Az anyád vagyok és azt mondtam hogy elmész a hugoddal.. Sulit váltotok. A nagyiékkal már megbeszéltem...
- Mi?
- Jót fog neked tenni... Legalábbis próbáld meg.. Jobban fogod magad érezni. Kell egy kis változás. - nyugtatott.
- HAH. Jó. - vágtam rá. - De nem változok meg. - motyogtam, majd felmentem pakolni. Mindenemet elraktam 2 hatalmas bőröndbe. Majd aludni mentem..
A reggel hamar eljött. Gyorsan kimentünk a reptérre Elbúcsúztunk anyától.. És felszálltunk a gépre.
„- Viszlát Devon” - gondoltam magamban..
Az út hosszú volt... kb a felét végig aludtam egy fülessel a fejemen. Mikor odaértünk a nagyiék már várták ránk..
- Nagymama Nagypapa - rohant feléjük Rothy.
- Kis unokám. - mosolygott a nagymama majd átölelték egymást.
- Szia nagy lány. - mondta nagypapa.
- Nahát.. üdv a pokolban vagy mi.!
- Neked is szia Cassy. - mosolygott.
- Szia.
- Na gyertek a kocsi már vár. - mondta nagymama.
Mikor kértünk egy régebbi városjáró autóba szálltunk, amit a nagyapa szerelt össze. Útközben az ablakból figyeltem Szöul mozgalmas körét. A külvárosába érve egy újabb építésű családi házhoz értünk..
- Otthon édes otthon. - mondtam, majd bementem a házba, és mindent hátra hagyva új életet kezdek..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése